Szent Donát és a csopaki szőlők kapcsolata olyan közép-európai örökség, mely végigkíséri dűlőink múltját a rómaiaktól, a középkoron át egészen a Monarchiáig.

Szent Donát és Róma

Névadónk Romában született i.sz. 140 körül, szülei keresztény hitben nevelték, mely a korban tiltott/megtűrt vallásnak számított. 17 évesen jelentkezett a birodalom hadseregébe és tehetsége révén hamar Marcus Aurelius császár testőrségének tagja lett. A légióban köztudott volt keresztény hite és szellemi vezetőként követői is akadtak. A markomann háborúk idején légióját Pannóniába vezényelték. 173 nyarán átlépték a Dunát és a Garam-mentén észak felé haladva egy szűk völgyben az ellenség csapdájába kerültek. A szomjazó kifáradt légió megmentéséért Donát a keresztény Isten segítségét kérte. Fohászát követően egy heves vihar érkezett, mely esőt hozott a légió oldalán és komoly jégverést az ellenség soraiban. Az ellenség visszavonult és a római légió megmenekült. A csodának gyorsan híre ment. A császári propaganda Jupiter istenségnek tulajdonította a közbenlépést, de ezt a keresztény Donát nem fogadta el. Ellenszegülése miatt kivégezték. Követői a holttestét visszajuttatták Rómába, ahol az ókeresztény mártírok számára épített Szent Ágnes katakombába temették.

Csopak és Róma

Csopak dűlői Szent Donát kora óta művelés alatt vannak. Az első tőkéket Donáthoz hasonló légiós veteránok telepítették. A kereskedelmi célú bortermelés a II. században indult, amikor az Észak-Itáliából érkező patrícius Claudius család birtokösszevonásokba kezdett és megalapította saját villagazdaságát a Csopakhoz közeli Balácán. A nagybirtokhoz 10.000 hektár termőföld tartozott, mely lefedte a Balaton-felvidék közel felét. A gabona- , gyapot- és bortermelés többezer embernek adott munkát. A kőfallal védett birtokközpont 9 hektáron terült el, melyen nagytömegű magáncélú és gazdasági épületek álltak. A szőlők a mai Csopak és Paloznak környékén terültek el. A bort helyben készült aphorákban szállították Pannónián belül, sőt a légiók számára még azon túl is.

Egyházi 1000 év

A római kort követően a csopaki szőlőkről legközelebb a Magyar Királyság kezdetén hallunk, amikor Csopak dűlői a tihanyi bencések és a veszprémi püspökség befolyásának köszönhetően gyorsan egyházi kézbe kerültek és közel 1000 évig főleg papi birtokok maradtak. Az első ismert szőlőadományozás 1079-ben történt Paloznakon. Az erről fennmaradt oklevélben a gyermektelen Guden lovag kéri királyát, Szent Lászlót egy németek ellen vívott hadjárat előtt, hogy halála esetén szőlői ne a királyhoz, hanem a paloznaki plébániához kerüljenek. Guden maghagyja, hogy az adományért cserébe évi egy misét kér a plébániától a saját lelki üdvéért. A plébánia utolsó megmaradt szőlője és pincéje ma a Slikker-dűlőben található. Az itt termett bor tizede a plébániát illeti, mely a paloznaki templom misebora. Guden lelki üdvéért minden október harmadik szombatján tartanak misét.

Szent Donát és Csopak

Szent Donát római sírhelye az évszázadok alatt eltűnt és bő ezer évig érintetlen maradt. 1646-ban azonban újra felfedezték. X. Ince pápa szentté avatta, ereklyéit pedig a münstereifel-i jezsuitáknak adományozta. Ismertsége ezzel újra megerősödött és a rajna-menti szőlők védelmezőjévé vált. Kultuszát Csopak környékére a Mária Terézia idején hazánkba érkező katolikus délnémet telepesek hozták vissza és egyházi támogatással hamar a helyi szőlők védőszentje lett.
A történet 2000 év után körbeért, hiszen Szent Donátot egy pannóniai csodatétel tette ismertté és végül azoknak a szőlőknek a védelmezője lett, amiket korának bajtársai telepítettek Csopakon.